A pollenallergiák és a porérzékenység mögött szintén többször felfedezhetők az általános vitamin-és ásványianyag-hiányos állapotok, és az abból következő immunitásrombolás.
Mivel az egészségvédő, növényi alapú táplálkozás bevezetése után a pollenallergiák egy része is automatikusan megszűnik, így gyanítható, hogy a mennyiségi szénanáthás eset hátterében is rossz táplálkozási szokások állnak.
A hörgők és a bélrendszer nyálkahártyájának védelmét biztosító fehérvérsejtek közötti szoros kapcsolat az előbbi állítás magyarázatául szolgálhat.
A bélfalban szenzibilizálódó immunsejtek ugyanis a légutakhoz jutva előidézhetik az ottani fehérvérsejtek érzékenységét is, így a bejutó pollenekre is válaszreakció indulhat el.
Előfordulhat tehát, hogy nem a pollenérzékenység keresztreakciójaként alakul ki az ételallergia, hanem fordítva: a legyengült bélhámszövet miatt kialakuló étel érzékenység következményeként jelennek meg a légúti allergiák.
Az utóbbi években összefüggést találtak a zsírfelszívódás és a légúti tünetek között is. Mivel a zsiradékok emésztése a legbonyolultabb folyamatok közé tartozik, így a zsiradékokban gazdag étkezés és az egyszeri, nagyobb mennyiségű táplálékbevitel egy idő után a lipidek felszívódási zavarához vezethet, amely többek között a tüdőfelszín aktív anyagának képződését is befolyásolja. Ennek hiányában gyengül a sejtes immunitás és a fagocitózis, amely végül hörghurutot és tüdőgyulladást eredményezhet.
A szakemberek ma már megegyeztek abban, hogy nem attól sovány a gyermek, mert ismétlődő légúti fertőzésekkel és allergiával küzd, hanem azért gyengül a légúti nyálkahártya működése, mert egyoldalú és hiányos a táplálkozása. A vitamin- és energiatartalom növelésével a tüdő hámsejtjeinek működése általánosan javítható.
A visszatérő vagy tartós légúti gyulladás során képződő váladék lenyelése önmagában is rontja a gyermek étvágyát és emésztési viszonyait, így kedvezőtlen irányba változik az egyébként is fejletlen bélrendszer áteresztőképessége.
Sokszor felmerülő kérdés, hogy – jóllehet több ezer évre száll virágpor a levegőbe – miért csak a modern korban jelent meg a pollenérzékenység. Az egészséges tüdőnyálkahártya felületén sok millió csillószőr található, amelyek seprűszerű mozgásokkal gyorsan megtisztítják a felületet a lerakódásoktól.
A szennyezett városi levegőben keringő virágporszemcsék felületére azonban olyan káros kémiai anyagok tapadnak, amelyek gyakorlatilag megbénítják a csillós hámsejtek működését. Így a szennyezett pollenszemcsék fokozatosan felhalmozódnak a hörgők felszínén, míg végül koncentrációjuk eléri a szervezet számára már nem tolerálható szintet.
A nyálkahártya érzékennyé válik a virágporra, és ezentúl heves ellenreakciót indít el a legkisebb mennyiség bejutásakor is, a korábbi eset elkerülése érdekében.
Az újabb megfigyelések szerint tehát az allergiáért nem maga a pollen a felelős, hanem a felületére és a hörgőkre tapadt légszennyező anyagok, amelyek a csillós hámsejtek bénulását idézik elő.
Ezek a gépjárművek és ipari létesítmények által, és a dohányzás során kerülnek a levegőbe. A tényleges allergiás reakciót azonban nem az előbbiek, hanem a nyálkahártyán felhalmozódó virágporszemcsék anyagai váltják ki, ezért az allergia kiváltásával kapcsolatos vádak közvetlenül ez utóbbiakat érik. Részben az előbb leírt jelenség lehet a magyarázata annak, hogy miért a sűrűn lakott, iparosított helyeken jelenik meg a legtöbb légúti allergia, míg a kevésbé szennyezett levegőjű vidékeken még nagyobb pollenszám mellett sem alakulnak ki ilyen betegségek.
A környezetszennyezés egy másik mechanizmus útján is szerepet játszik a légúti allergiákban. A Bécs melletti autópályákhoz közel élő fák tüzetesebb vizsgálatakor észrevették a kutatók, hogy a káros légszennyező anyagok megváltoztatták a normál pollenszemcse belső vázszerkezetét.
A szakvélemények szerint a különböző, emberi egészséget károsító légszennyezők hosszabb távon a növények örökítőanyagában is nyomot hagyhatnak. Így olyan mutációs folyamatok játszódhatnak le, amelyek végül módosult szerkezetű, allergén tulajdonságú pollenszemcséket eredményeznek.
A vizsgálatok jelenleg is tartanak, azonban gyanítható, hogy az említett pollenváz-módosulatok és a légzőszervi allergiák között szoros összefüggéseket mutatnak ki a jövőben.
Összességében tehát elmondható, hogy a légúti allergiák kiváltásában – a genetikai tényezőkőn túlmenően – étrendi és környezeti faktorok együttesen játszanak szerepet.
Tény, hogy az életmódbeli okokat felvonultató szakirodalmak ma még újszerűen számítanak az allergológiában, azonban a tudományos és tapasztalati beszámolók határozottan az egészségvédő életvitel megelőző és gyógyító hatása felé mutatnak e területen belül.
Forrás: Tóth Gábor: Allergia és a Candida-kalauz. Pilis-Vet Kiadó. 2005