Ha figyelmesebben megnézi gyermekének különféle firkáit majd később rajzait, akkor kiolvashatja belőle gondolatait, érzelmeit, vágyait. Sok minden leszűrhető egy egyszerű papírdarabból. Gyermekrajzok pszichológiai elemzésével az 1880-as évek óta foglalkoznak a kutatók.
Leginkább azonban az iskolaérettségi vizsgálatoknál használják a gyermekrajzokat, hiszen ebben jelentős segítséget tud nyújtani. Az iskolaérettségnek meghatározó szerepe van a gyermek további életében. A kiindulási pont a gyermek életkora kell hogy legyen, mely szerint időszakokba sorolhatják őket, majd az időszak jellemzői alapján vizsgálhatják a rajzok jelentését.
A gyermek általában 2-2 és fél éves korában tud már ceruzát fogni, és fölfedezi, hogy az nyomot hagy a papíron. Ebben az időszakban a mozgás az a mi boldogságot okoz neki. A gyermek firkál, játszik azzal, hogy a ceruza mozgása nyomán vonalak maradnak a papíron, s ehhez a játékhoz hozzátartozik az, hogy közben valamely jelentést adjon firkájához.
Hároméves kor körül azonban megjelenik a rajzaiban az ábrázolás szándéka. Tagolatlan egészet lát és él meg, de lerajzolni azt, amit lát, csak részletről részletre haladva tudná. Embert rajzol, de közben csak fejet vagy kezet rajzol. Jellemző ebben az időszakban az aránytalanság. Az emberek nagyobbak a rajzon, mint a felhő. A labda akkora, mint az ember feje, stb. Ugyanakkor az arányok is gyakran véletlenszerűek.
Ezek az ábrázolási furcsaságok a gyermeki szemléletnek azt a sajátosságát tükrözik, amelyet juxtapozíciónak neveznek. A tárgyaknak és a dolgoknak nincs meg az a szemléletes rendje, ahogyan a felnőtt látja a dolgokat. Ha szemet, szájat, kezet, lábat rajzol a figurának, akkor fejlettebb az átlagnál a gyermek.
Az ötödik életévben a gyermek már leküzdötte az alapvető technikai nehézségeket, s a juxtapozíciós szemléleti módon is nagyrészt túljutott. Növekszik a valósághű ábrázolás igénye. A gyermek a valóságnak megfelelően rajzol, ahogyan ő látja, éppen ezért azt adja vissza, amit tud róla. Az ábrázolt tárgyak gyakran átlátszóak. A gyermek az éppen nem látszó tárgyakat is gyakran feltünteti. Például a ház falán lehet látni, hogy mit található benne és mit csinálnak az emberek. Az ábrázolás több szempontú. Mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni. Profilból ábrázolt emberarc, két szemmel; ház, mely egyszerre több oldalból látható.
A rajzokon kiemelt, felnagyított részletek láthatók. Pl. óriási hajkoronát vagy fejdíszt, akkorát, mint maga az ember. Ezek a jellegzetességek 10 éves korra általában eltűnnek. A gyermek ábrázolásmódját 9 éves kortól kezdve egyre inkább a szemléleti realizmus jellemzi. Azt akarja lerajzolni, amit lát, és úgy ahogy látja.
Mint a felnőtteknél is a színek jellemzik hangulati állapotunkat, érzelmeinket. A gyermekeknél a színek használata, bár sok szubjektív tényező által befolyásolt, Felinghaus (1959) kutatásai alapján mégis állandó. Kísérleteiből kiderül, hogy 10 évnél fiatalabb fiúknál a piros dominál, majd következik a sárga, a lila és a kék. Lányoknál szintén piros volt a leggyakoribb, majd a lila, a sárga és a kék.
Ha a pasztellt, a halványabb színeket részesíti előnyben a gyermek, akkor visszafogott, érzékeny, félénk, nem bírja elviselni az erőszakot, a törtetést. A rajzoló kedvenc színe a rózsaszín, mely lágyságot és alkalmazkodóképességet tükröz. Ha az élénk, harsány színeket kedveli (narancs, piros, stb.) akkor egy lendületes, akaratos, kifelé aktív, mindig a középpontba vágyó, határozott fellépésű személyiségről van szó. Minél sötétebb vagy halványabb a színek tónusa (fekete, szürke), annál biztosabb a depresszió, vagy más betegség megjelenése, ezért ha valaki ilyesmit tapasztal, forduljon szakemberhez.
Egy hétéves gyermek fél attól, hogy intézetbe adják. Rajzai a szorongást az fejti ki, hogy fekete épületekre óriási kaput rajzol. A túldíszítés, a rajz cirkalmazása gyakran nem más, mint érzelmi megtapadás egy témánál; még egy szirom a virágon, még egy fényes gömb a kerítésen – ennyivel is tovább lehet maradni, meg lehet hosszabbítani az élményt. Gyakori a gyermekrajzokban a zsúfoltság: alakoknak, tárgyaknak, házaknak, tájrészleteknek a halmozása.
A lágy, ívelt, gömbölyded formák egy könnyedén alkalmazkodó, könnyen irányítható, befolyásolható gyermek jellemzői. Az ilyen típusú gyermek szereti a simogatást, az intimitást, a testközelséget. A körkörös mozdulatokkal készült rajz, melyben a körök egymásból indulnak és egymásba érnek, az intimitásra, a közelségre való vágyat fejezi ki. Van azonban más jelentése is. Amikor a gyermek először rajzol kört, akkor tudatosodik benne az anyától való különállása, függetlensége, ekkor kezdődik meg az anyáról való leválás korszaka. A tört, hegyes, éles vonalak tulajdonosa a nehezen kezelhető, magatartási problémákkal küszködő gyermek, akinél mély lelki törés lappanghat a háttérben. Az intimitástól elzárkózik, inkább a magányt választja. Az hegyes, tüskés, szúrós vonalak s az erőteljes satírozás mind a nehezen kezelhető, támadó álláspontú gyermek sajátja.
Összeállította: Koczka Kinga