A fogkrémekben található vegyi anyagok egy része rákkeltő illetve mérgező hatású, ráadásul a kemikáliák környezeti kockázatokat is rejtenek.
A fogkrémek alkalmazása egészen az időszámításunk előtti negyedik-ötödik századig nyúlik vissza, ekkor kezdték ugyanis Kínában a többek között tojáshéjból, mirhából és tömjénből készült keveréket fogtisztításra használni. A fogpaszta „elődje” Egyiptomban sem volt ismeretlen: innen szárazik az általunk ismert legősibb írásos recept, amely só, menta, bors és szárított íriszvirág porrá zúzott egyvelegét ajánlja fogápolásra. A ma ismert fogkrémek persze jócskán eltérnek ezektől a szerektől.
Bár a fogkrém használata jóval kényelmesebb, mint a kezdetleges keverékeké, a korábbi „természetes” módszerektől eltérően ez több egészségügyi és környezeti problémát is felvet.
A pasztában található vegyi anyagok egy része rákkeltő illetve mérgező hatású.
Bizonyos komponensek már a nyálkahártyán keresztül felszívódva is veszélyesek, más összetevők pedig lenyelés esetén okoznak súlyos egészségügyi problémákat: nagyobb mennyiségű fogpaszta „fogyasztásával” akár halálos mennyiségű méreg is a szervezetbe juthat.
Ez különösen a gyermekeknél jelent problémát, ők ugyanis - a modern fogkrémek különleges aromájának köszönhetően - előszeretettel „kóstolgatják” ezeket az ízletes vegyszereket.
A fogpaszták összetevői közül a triklozán az egyik legveszélyesebb. Általában antibakteriális hatóanyagként és tartósítószerként kerül a kozmetikumokba (tusfürdőkbe, fogkrémekbe, szappanokba stb). Az elvégzett vizsgálatok során gyakori allergénnek, valamint vese- és májkárosító hatásúnak bizonyult. Erős baktérium- és gombaölő, így nem csupán a „rossz”, hanem a „jó” mikroorganizmusokat is kiirtja. Lenyelve különösen veszélyes, ugyanis az emésztőrendszerbe jutva elpusztítja az emésztéshez elengedhetetlen baktériumokat.
Széles körben való alkalmazása – a közvetlen egészségkárosító hatásokon túlmenően – egyre ellenállóbb baktériumtörzsek kialakulásához vezethet. Ráadásul gyártása során mérgező anyagok (dioxinok, furánok stb.) keletkeznek, és ezek a szennyeződések bejuthatnak a termékekbe. Emellett a triklozán még egy problémát felvet: a klóros csapvízzel reakcióba lépve kloroform keletkezik belőle, amelyet a „valószínűleg rákkeltő”, valamint máj- és vesekárosító vegyszerek között tartanak számon.
A felsorolt bűnlajstrom persze még korántsem teljes, hiszen a triklozán nem csupán egészségünket, hanem környezetünket is veszélyezteti! Biológiailag nagyon nehezen bomlik le, élővizeinket mérgező dioxinnal szennyezi el, súlyosan károsítva ezzel az élővilágot.
Szerencsére ez a komponens nem állandó összetevője a fogkrémeknek, de azért bőven akad olyan termék, amelyben előfordul.
Vásárlás során legyünk óvatosak, hiszen nem csupán a „nóném” fogpasztákkal lehet probléma: az ismert, hazánkban is népszerű márkájú termékek, valamint a drága, „prémiumkategóriás” fogkrémek között is nagy eséllyel találhatunk egy-egy triklozánnal dúsítottat.
Azokat a fogkrémeket is érdemes elkerülni, amelyekbe tartósítószer gyanánt parabének (butil, etil, metil illetve propil parabén) kerülnek. Ezek a szintetikus anyagok gyakori allergének, nagyobb koncentrációban bőr és nyálkahártya irritálók, valamint igen mérgezőek (különösen a metil-parabén). Már többször összefüggésbe hozták őket a különféle daganatos megbetegedések (mell- és prosztatarák) kialakulásával. Bár a parabén rákkeltő hatása még nem bizonyított, érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy az eddigi kutatások során 20 emlődaganatból származó szövetminta közül 18-ban megtalálták ezt a vegyszert, ráadásul négy rosszindulatú daganatban magas koncentrációban volt jelen.
A triklozán és a parabén valószínűleg a két legkárosabb összetevő, ám rajtuk kívül még számos veszélyes vegyszert tartalmazhatnak a hagyományos fogkrémek. Hogy az összetevők közötti eligazodást megkönnyítsük, összegyűjtöttük a gyakoribb, nagyobb egészségügyi kockázatokat rejtő komponenseket.
A samponokban és szappanokban előforduló Sodium Laureth Sulfate alkoholos „kistestvére” a Sodium Lauryl Sulfate habzóanyagként kerül a fogkrémekbe. Ez a szintetikus vegyszer erős sejtméreg, lenyelve egészségkárosító hatású. Igen gyakori allergén, ráadásul akadályozza a sebgyógyulást, károsíthatja a fogínyt, valamint elősegítheti a fogszuvasodást. Felnőtteknél szürke hályogot okozhat, gyermekeknél pedig gátolhatja a szem normális fejlődését. A fogkrémeknek igen gyakori komponense, ám a gyártók nem minden esetben tüntetik fel a termék csomagolásán!
A hagyományosan fogszuvasodás ellen alkalmazott nátrium-fluorid (Sodium Fluoride) jelenléte ugyancsak kockázatos lehet: újabb kutatások alapján valószínűleg rákkeltő, ráadásul a fogszuvasodás ellen is hatástalan.
Nem kevésbé veszélyes a fogkrémekhez adagolt nátrium-monofluor-foszfát (Sodium Monofluorphosphate). Ez a szintetikus anyag az alumíniumipar mellékterméke, állatkísérletekben tönkretette a patkányok emésztési folyamatát, és így a halálukat okozta. Ráadásul fogszuvasodás-gátló hatása is vitatott.
A PEG emulgeátorok csoportja (polietilén-glikol) ritkábban szerepel a fogkrémek összetevői között, de alkalmazásukra akad példa, ezért mindig alaposan nézzük át a komponensek listáját. A PEG emulgeátorok potenciálisan rákkeltőek és segítik az idegen anyagok bőrbe jutását.
Problémát jelenthetnek még a szintetikus festékekkel színezett fogpaszták. Bár a termék árnyalatának csupán esztétikai funkciója van, a gyártók mindent megtesznek a vonzó „megjelenés” érdekében. Hazánkban is kapható pl. olyan fogkrém, amelyet a C.I.42090 kódú festékkel színeznek. Erről az anyagról érdemes tudni, hogy Amerikában már a hetvenes évek vége óta tiltólistán szerepel, ugyanis állatkísérletekben rákkeltőnek és allergénnek bizonyult.
A titánium-dioxid különösen a „fehérítős” fogkrémek összetevői között gyakori. Felmerülhet vele kapcsolatban a nehézfémekkel való szennyezettség problémája, valamint a rákkeltés gyanúja. Termelése súlyosan környezetterhelő, ugyanis a gyártás melléktermékei savasítják élővizeinket.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy miként kerülhetjük el ezeket a káros vegyszereket, ha az összes hagyományos fogpaszta összetevői között több kockázatos komponens is szerepel. Az egyik megoldás, hogy fogaink tisztítására szódabikarbónát vagy sót használunk, ám kényelmesebb és kellemesebb, ha beszerzünk egy tubus természetes alapanyagokból készülő, öko minősítéssel rendelkező fogkrémet. Amennyiben a hagyományos (vegyszeres) fogpaszta mellett döntünk, legalább arra figyeljünk, hogy a legveszélyesebb kemikáliáktól mentes legyen!
Őri Katalin