Bár a pizzát "hagyományosan" a kalóriadús, egészségtelen ételek között tartják számon, akár egészséges finomság is lehet belőle, ha az alapanyagokat gondosan megválogatva, magunk készítjük el.
Egészségvédő pizza?
|
A Maryland Egyetem kutatócsoportja egy olyan pizzafajtát kísérletezett ki, amelynek bizonyítottan magasabb az antioxidáns-tartalma. Vizsgálataik során arra a megállapításra jutottak, hogy a tészta élesztési idejének elnyújtása illetve a sütési időtartam növelése akár 60%-al is megemelheti az antioxidánsok szintjét. Alapanyagul teljes kiőrlésű lisztet használtak, hiszen a finomított változat antioxidáns-tartalma jóval alacsonyabb. |
A pizzériában kapható, valamint a gyorsfagyasztott pizzákat valóban fenntartásokkal kell fogadnunk. Ezek gyakran silány alapanyagokból, nagy mennyiségű zsírral készülnek, ráadásul az sem ritka, hogy a vékony tészta pereme megég.
Érdemes hát kipróbálni a házi készítésű változatot, ami jóval egészségesebb, sőt akár „diétás” fogásként is megállhatja a helyét.
Hozzávalók: 40 dkg liszt (lehetőleg teljes kiőrlésű), 1 dl tej, 1 dl víz, 1 ek. nádcukor, 2 dkg élesztő, 1 ek. olívaolaj, 1 kávéskanál só, kevés oregano, bazsalikom, bors és kakukkfű. Ezek a fűszerek akkor ideálisak, ha paradicsomos feltét kerül a pizzára.
Elkészítés: Az élesztőt langyos cukros tejben felfuttatjuk, a lisztet beleszitáljuk egy mély tálba, és hozzáöntjük az élesztős tejet. A tésztát összegyúrjuk, enyhén sózzuk, hozzáadjuk a vizet, az olajat és a fűszereket, majd jól elkeverjük és bedagasztjuk. Cipót formálunk belőle, meglisztezett deszkára tesszük, és kb. egy órán keresztül letakarva kelesztjük. Darabokra szedve és tetszőleges alakúra formázva olajjal vagy vajjal kikent tepsibe tesszük. Ügyeljünk rá, hogy csak kb. 1 cm vastag legyen, mert sütés során nőni fog. Peremet is készíthetünk neki, ám erre ne tegyünk feltétet, hiszen így könnyen megéghet. Végül ízlés szerinti mennyiségben szétoszlatjuk rajta a kikevert feltétet és 220 fokon 20-25 percig sütjük.
Hogy valóban egészséges pizzát készítsünk, alaposan meg kell válogatnunk a feltéthez használt alapanyagokat. Ha kalóriaszegény finomságra vágyunk, részesítsük előnyben a zöldséges fajtákat, és ha a sajtot nem szeretnénk elhagyni, válasszunk zsírszegény mozarellát. Bacon, vagy a szalámi lehetőleg ne kerüljön a tésztára, tegyünk rá inkább tonhalat vagy esetleg jó minőségű (mesterséges adalékoktól mentes) sonkát.
Próbájuk a feltétet minél kevesebb só hozzáadásával elkészíteni! Jó módszer lehet, ha több intenzív ízű fűszer (pl. fokhagyma, bazsalikom) kerül rá, ugyanis így a só mennyiségének csökkentése nem befolyásolja nagymértékben az étel élvezeti értékét.
Az alábbiakban néhány ízletes feltét receptjét gyűjtöttük össze. Ezeket persze egyéb összetevőkkel, pl. zöldségekkel (kukoricával, spenóttal, gombával), vagy akár „tenger gyümölcseivel” is gazdagíthatjuk.
Az ínyencek friss fűszernövényeket is tehetnek a tetejére. Paradicsomos feltét esetén például a bazsalikom és a ruccola kiváló választás!
Egyszerű paradicsomos: Paradicsompürét (vagy friss paradicsomot, illetve hámozott konzervparadicsomot) összefőzünk zúzott fokhagymával, kevés nádcukorral és némi sóval, oregánóval, bazsalikommal. Ízlés szerint akár többféle reszelt sajtot is szórhatunk rá. Ha gazdagítani szeretnénk, tegyünk rá sonkaszeleteket, illetve zöldségeket (pl. zöldpaprikát, friss paradicsomot, póréhagymát stb.).
Tonhalas: Néhány gerezd zúzott fokhagymát elkeverünk tejföllel, megkenjük vele a tésztát, majd tonhalat és karikára vágott póréhagymát teszünk rá. Kevés sóval és borssal is ízesíthetjük.
"Könnyű": Fokhagymás-tejfölös alapot kenünk a tésztára, majd karikázott póréhagymát és mozarella sajtot szórunk rá.
A kenyérlángos, azaz a pompos igencsak hasonlít a pizzához. Ezt az ételt hazánkban hagyományosan a kenyérsütések alkalmával készítették. Ekkor egy-egy darabot „lecsíptek” a tésztából, kinyújtották, és a kamrában talált hozzávalókból feltétet szórtak rá. Az így összeállított finomságot végül kemencében sütötték ki. Ezt az ételt magunk is könnyen elkészíthetjük, bár igaz, a „házi pompos” nem múlja fölül a kemencés kenyérlángos jellegzetes zamatát.
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2-3 darab főtt krumpli, ˝ csomag élesztő (2,5 dkg), kevés tej és nádcukor, 20 dkg jó minőségű sonka (vagy esetleg bacon), 1 fej vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 5 dl tejföl, 15-20 dkg sajt (sima vagy füstölt).
Elkészítés: A krumplit megfőzzük, áttörjük és hagyjuk kissé kihűlni. Kevés tejet langyosítunk, majd hozzáadunk egy kevés cukrot, végül belemorzsoljuk az élesztőt. Ha az élesztő megfutott, hozzáöntjük a liszthez, összegyúrjuk, majd beletesszük a krumplit és némi sóval ízesítjük. Ahhoz, hogy a tészta elérje az ideális állagot, kevés langyos vizet adunk hozzá. Erre a célra használhatjuk a krumpli főzőlevét is. Ha a tésztát begyúrtuk, dagasztottuk, 1 órát meleg helyen kelesztjük. A hagymát laskára vágjuk, a sajtot lereszeljük, a fokhagymát megtisztítjuk és a tejfölbe zúzzuk, a sonkát pedig felkockázzuk.
Amikor a tészta megkelt, 1-1,5 vastagságúra hagyva tepsibe nyújtjuk, majd 200 fokon 7-9 percig félkészre sütjük. Ekkor megkenjük a fokhagymás tejföllel, megszórjuk a feldarabolt sonkával és a vöröshagymával, majd visszatesszük a sütőbe kb. 10 percre. Mielőtt kivennénk, sajtot szórunk rá, és ízlés szerint ráolvasztjuk.
Tipp: Intenzívebb ízt érhetünk el, ha füstölt sajtot használunk; az ínyencek akár többfajtát is a tésztára tehetnek! A vöröshagymát kiválthatjuk póréhagymával, ám számítsunk rá, hogy teljesen más jellegű lesz a zamata.
VM, SK