A tojást szinte tökéletes tápanyagforrásként tarthatjuk számon. A legtöbb létfontosságú vitamint és ásványi anyagot megtalálhatjuk benne, ráadásul tartalmazza az összes, számunkra nélkülözhetetlen esszenciális aminosavat (metionin, treonin, lizin, izoleucin, valin, leucin, fenilalanin, triptofán. hisztidin) amely előállítására szervezetünk képtelen.
Ezen kívül kilenc további, nem esszenciális aminosav is fellelhető benne, testünk számára könnyen feldolgozható formában. Továbbá megfelelő arányban tartalmaz telített- és telítetlen zsírsavakat is. Összességében elmondhatjuk, hogy C-vitamin, szénhidrát, és élelmi rost kivételével a legtöbb olyan tápanyag megvan a benne, amelynek bevitelére szükség van.
A korábbiakban lángra lobbant tojáshisztéria következtében a fogyasztók többsége hajlamos fenntartásokkal kezelni ezt a táplálékot. Rossz hírét legfőképpen koleszterintartalmának (kb. 200 mg/tojás), valamint a szalmonella-fertőzés kockázatának köszönheti.
A 70-es években az USA-bólt elindult tojásellenes kampányhoz annak magas koleszterin-tartalma szolgáltatott alapot. Azonban mára már tudományosan bizonyított, hogy a táplálék útján a testbe kerülő mennyiség nem befolyásolja olymértékben a vér koleszterinszintjét, mint korábban gondolták. A feleslegben maradt koleszterin ugyanis szervezetünk egyik hatékony mechanizmusa (az ún. elimináció) következtében kiürül. Tehát nem a táplálék útján történő bevitel, hanem eliminációs zavarok, vagy esetleg örökletes zavarok állnak a vér magas koleszterinszintjének hátterében.
A szalmonellával kapcsolatos fenntartások némiképpen jogosak, hiszen a héj felületére tapadt szennyeződések hordozhatják ezt a baktériumot. Hogy a fertőzés kockázatát kizárjuk, felhasználás előtt a tojást alaposan mossuk le. Sose fogyasszuk nyersen és kész (hőkezelést már nem igénylő) ételekhez se adjuk ilyen formában! Bár manapság szalmonella ellen kezelt fajtákat könnyen beszerezhetünk, ebben az esetben is érdemes fokozottan ügyelni a higiéniára.
A forgalomba kerülő tojások héjának pecséttel történő megjelölése kötelező. A regisztrációs szám első számjegye minden esetben a tartás körülményeiről közöl információt. A „0” jelzés a bio, az „1” a szabad, a „2” a különféle istállózott (de nem ketreces), a „3” pedig a ketreces tartási módot jelöli. Az ezt követő jelzés a származási országról nyújt információt: Magyarországot pl. a „HU” betűkkel jelölik. A következő számsor pedig az adott állattartótelepre utal. A regisztrációs számot nem csupán a héjon, hanem a csomagoláson is fel kell tüntetni, és ugyancsak itt kell jelezni a termék eltarthatóságát. Annak az időpontnak rábélyegzése, amikor a tyúk a tojást megtojta, nem kötelező, azonban a dobozon gyakran ez az információ is megtalálható.
Források: Tojásinfo.hu; Élelmezésvezetők.hu
Őri Katalin