A megfelelő ásványi eredetű nyomelemek pótlása táplálkozásunk fontos része. Ezt az étkezéssel tudjuk pótolni, azonban napjainkban a sózás extrém mértéket öltött. A mai táplálkozással a magyar lakosság az élen jár, a szükséges mennyiség 10-20-szorosát visszük be. Épp ezért az összes egészséggel kapcsolatos ajánlások a sófogyasztás visszaszorítását hangsúlyozzák.
Sajnos az ízlésünk az utóbbi évszázadban az intenzívebb ízek felé alakult, melyre az élelmiszergyártó ipar még rá is tesz egy lapáttal. Van egy másik oldala is az éremnek, amit nem szabad elfelejteni. Eredetileg az ízlés ugyanis arra alakult ki, hogy az állatok -és az ember is- a megfelelő tápanyagokat és mikrotápanyagokat vegyék magukhoz. Így normális esetben, ha megkívánunk valamit, arra a szervezetünknek szüksége van. Sajnos ezt sok minden más is befolyásolja a mai világunkban. Tény azonban, hogy a só a táplálkozás elengedhetetlen része.
A kémiában sóknak nevezzük azokat az anyagokat, melyek pozitív töltésű kationokból és negatív anionokból állnak, azaz kifelé semleges töltésű ionos vegyületek. A köznyelv sónak az asztali sót nevezi. Ez a kémiában a nátrium-kloridra (NaCl) utal. Azonban ennél többről van szó, illetve volt szó régebben. A sót általában a tengerekből (tengerisó) vonják ki lepárlással, vagy a hegységekből (kősó) bányásszák. Ez régen így is volt, ma azonban az így vagy úgy kinyert só nagy részére az iparnak van szüksége.
Az asztalunkra kerülő NaCl ipari melléktermék. Ráadásul, hogy jól peregjen még adalékanyagokkal (pl.:Alumínium) is kezelik, ugyanis a modern ember igénye nem csak az íz, de a megjelenés is. Azonban, ha ez utóbbit nem is vennénk figyelembe, az eredetileg benne található értékes anyagok már akkor is hiányoznak.
A kezeletlen sók nagy része szintén nátrium-klorid, de ott vannak mellette azon fontos mikroelemek is, amikből minimális mennyiségekre van szükségünk. …És lehet, hogy épp ezeket „kívánja” a testünk, amikor a sós ízt akarjuk érezni. Csakhogy nem kapja meg, így még jobban kívánja, és ez az egyik tényező, ami elvezet a túlzott sófogyasztáshoz.
Ha azonban kezeletlen tengeri sót fogyasztunk, nem tudhatjuk, milyen szennyezőanyagokat viszünk be a testünkbe. A tengerek ugyanis egyre szennyezettebbek, mivel így vagy úgy végül minden hulladék oda kerül be. Ha a tengeri sót tisztítják, akkor megint kivonják belőle azt is, ami szükséges lenne.
A Himalája Kristálysó képes biztosítani az ember egészségéhez szükséges fontos ásványi nyomelemek csaknem mindegyikét, ráadásul szennyeződésektől mentesen.
A Himalája Kristálysó az őstengerek kiszáradásakor keletkezett, több mint 220 millió évvel ezelőtt. A Himalája hegység rendkívüli nyomásviszonyai következtében a sót alkotó ásványi anyagok egyenletes, kristályos struktúrákba rendeződtek, melynek bioenergetikailag igen kedvező a hatása. Az így kialakuló kristályszerkezet ugyanis finom energiát is tárol, ami fogyasztásával szintén eljut hozzánk. A kristályok feloldásával teljesen más lesz a víz szerkezete, amiben feloldjuk, mint a közönséges asztali sóval oldottnak, ugyanis az oldódás során létrejövő másodlagos kötések a vízben is egy új struktúrát alakítanak ki. Ez olyan értékes, hogy a kristálysó nemcsak sózásra, hanem testünk általános karbantartására is alkalmas, melyre a Sole leírásánál még visszatérünk.
Az elmúlt pár millió évben a Himalája-hegység kiemelkedésével a sóréteg a földfelszín közelébe került, így napjainkban kb. 400–600 méter mélységben található. Mivel a hegység a mai modern civilizációtól távolabb helyezkedik el, a mai káros környezeti hatásoktól védett. A só bányászata kézzel történik, bárminemű ipari beavatkozástól mentes. A sósziklákat kézzel törik szét a bányában. Ezt követően megtisztítják, napon szárítják és szín szerint szortírozzák a sókristályokat. A sötétebb köveket fürdősónak dolgozzák fel. A legtisztább kristályokat kézzel 20-60 grammos darabokra aprítják, sós vízben mossák és napon szárítják. Így jön létre a darabos kristálysó. Ez a forma energetikailag a legkedvezőbb, mert a további aprítási eljárásokkal veszít finom energetikai értékéből. Bár megjegyzendő, hogy még a legfinomabb szórós forma is megtartja az említett tulajdonságokat, hiszen a fent említett finom kristályszerkezet mikroszkópikus méretű.
Ezt követően további aprítási eljárásokkal jön létre a granulátum, mely fürdősóként is használható, de sómalomba téve igen esztétikus megjelenésű a terített asztalon. Végül a finomra őrölt forma használható hagyományos sózásra, beletehető sima sószóróba.
Fontos tanács, hogy a sót ne főzzük, a főzés végén sózzuk az életeket. Így nem csak az összetevők egyedi aromája marad meg sokkal jobban, de a Himalájasó kristályszerkezete is jobban megőrződik oldott állapotában.
A Himalája Kristálysót azonban nem csak ételeink ízesítésére használhatjuk. Számos értékes felhasználásának alapja a Sole, amit angol nyelvterületen Brine-nak hívnak. Ezt egy befőttes üvegben készíthetjük el, oly módon, hogy az üveget telerakjuk kristálysó darabokkal, majd felöntjük ásványvízzel, vagy tisztított csapvízzel, úgy, hogy az a kristályokat ellepje. Néhány óra múlva a Brine vagy Sole oldat eléri a 26%-os töménységet. A sókristályok oldódása megáll, és a sókoncentráció állandó marad mindaddig, amíg a sókristályok jelen vannak. A Brine vagy Sole feltölthető vízzel mindaddig, amíg a kristályok teljesen fel nem oldódnak, ilyenkor persze várni kell egy órát, míg az oldat újra telítetté nem válik. Ez a sóoldat teljesen steril és csíramentes, így évekig eltartható zárt üvegedényben. Hígított formája használható szem-, orr- vagy fülcseppként, illetve fogmosásra is. Nem csak kiváló fertőtlenítő hatású, de érösszehúzó hatása csökkenti a váladékképződést is. Ezekhez az alkalmazásokhoz 5-20-szoros hígításra van szükség. A legegyszerűbb, ha a hígított oldatot megkóstoljuk, és ha nem túl sós, akkor biztosan nem fog csípni sem.
Végezetül egy olyan alkalmazásra hívom fel a figyelmet, mely nem költséges, de nagymértékben hozzájárulhat szervezetünk napi egyensúlyának fenntartásához:
Tegyünk bele minden reggel egy teáskanál Sole oldatot 2 dl vízbe, és igyuk azt meg. Ezzel a napi egyszerű művelettel igen sokat adhatunk testünknek. Az így bevitt elemek ugyanis rögtön a nap elején eljuthatnak funkcionális helyükre, ráadásul hozzájutunk azon finom rezgésekhez, melyre a rohanó világunkban igen nagy szükség van.