„Burnout (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” H. Freudenberger (1974) |
„Két végéről égetjük a gyertyát” – szép magyar, korunkra nagyon is illő mondásunk kitűnően ábrázolja a kiégés szindróma tünetegyüttesét. Burnout, CFS (Chronic Fatigue Syndrom) – ezek az idegen kifejezések ugyanazt a fogalmat takarják. Hiába régi baja ez az emberiségnek, csak pár éve kutatják okait és megoldási lehetőségeit.
Szükség van rá, mivel eyre több az érintett. Hiszen állandó elvárásoknak akarunk és kell is megfelelnünk, miközben egyre gyakrabban érezzük azt, nem érünk feladataink végére. Ez az állapot azonban nem tartható túl sokáig: a folyamatos stressz végül betegségekhez vezet.
Ha a következő tünetekből legalább 3-3-at észre vett magán, biztos lehet benne, hogy érintett:
Testi tünetek: feszültség, fáradtság, fejfájás, testsúlyváltozás, alvászavarok, pszichoszomatikus megbetegedések (pl.: magas vérnyomás, táplálkozási zavarok, fekélybetegség).
Pszichés tünetek: ingerlékenység, cinizmus, emberi kapcsolatok minőségének megromlása, munkahelyhez, kollégákhoz való negatív viszonyulás, serkentő és nyugtató szerek fokozott használata, betegállományba vonulás, teljesítőképesség csökkenése, az elköteleződés csökkenése, indokolatlan szakmai önértékelési problémák, labilissá válás, szorongás, depresszió, rögeszmék megjelenése, elszemélytelenedés érzése.
A problémával senki sincsen egyedül, felismerhetjük időben, milyen irányt vett életünk. Szakemberek szerint a végső kiégésig többnyire hosszú és jellegzetes stádiumokra osztható folyamat vezet:
Túlzott lelkesedés; az ügyfelekkel, cég érdekeivel való azonosulás jellemzi. Ebben a szakaszban a „semmire sincs időm” és a „pótolhatatlan vagyok” életérzés uralkodik.
Háttérbe kerül a magánélet – vagy teljesen megszűnik – helyébe lép a munkahely, a kollégák. Vagyis összekeveredik a személyes és a munkahelyi státusz. Állandó bizonyítási vágyának köszönhetően eleve irreális elvárásoknak akar megfelelni az érintett, míg kudarcát pedig saját személyisége hibájaként éli meg.
Innen többnyire kétfelé ágazik az út: a munkaszeretet – eredményes – vagy a frusztráció – romboló hatású – stádiuma felé.
Itt a legkönnyebb kiszállni, és ismét megtalálni a biztos talajt a lábunk alatt. Ha ez megtörtént valószínűleg idejében felismerte a bajt. Ismét tisztán gondolkodik, felismerte személyes igényeit, és megtalálta – vagy legalábbis afelé tart – a viszonylagos egyensúlyt magánélet és hivatás között.
Továbbra is érdeklődő, nyitott kollégái és feladata iránt, de önfeláldozás helyett együttműködésre törekszik, mérlegel. Nyitott a kreatív tervek felé miközben képes elválasztani a jogos és a teljesíthetetlen feladatokat.
Ekkor már a kiégéstől szenvedő elindult a leejtőn. Önértékelési zavarai vannak, csökken érzelmi terhelhetősége, nő a sírási hajlam, a hangulatingadozások száma.
Úgy érzi a dolgok szabályosan „kicsúsznak a kezéből”. Marad továbbra a teljesítmény hajszolás állapota, ami állandó fáradtsághoz, kimerültséghez, majd koncentrációzavarhoz, végül pedig teljesítményromláshoz vezet. Így csökken az önbecsülés ellenben nő a bűntudat. Előfordulhat, hogy túlteljesítéssel próbál kompenzálni: túl sokat, sportol, alszik vagy éppen nem veti meg a finom falatokat… stb.
Már a kollégákkal sem a régi viszonya: az együttműködési hajlam a múlté, csak sztereotípiákban gondolkodik. A súlypontok abszolút eltolódnak. Pesszimista és apatikus lesz.
Visszahúzódó és ellenséges – ezzel a két szóval jellemezhető a leginkább külső szemlélőknek a frusztráció. Elveszik az önmagába vetett hite, valós és vélt sérelmein csácsog, gyakran tesz pikírt, rosszindulatú megjegyzéseket. Munkája egyre sematikusabb, elhanyagolja feladatait és kapcsolatait.
13 jel, hogy KIÉGTÜNK |
Mindig ugyanazt a sablont használja, semmi kreativítást, újítást nem alkalmaz.
Néha csak egy adott pontra koncentrál – monitor, ablak… – percekig. Vajon miért is? Ezt a tünetet professzionális munkaerőknél nehéz észrevenni, mivel rendszerint (még) nem romlik a munkateljesítménye, mivel a „kisujjában van” a szakma.
Mivel szinte mindig fáradt, nem tud koncentrálni. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet néhány percre felállni, meginni egy pohár teát vagy kávét, beszélgetni a többiekkel. Ám ez eleve jelzésértékű: a krónikus fáradtság szindróma kezdeti tünete.
Összeesküdött Ön ellen a világ és szinte mindig késik 5-10 percet munkahelyéről? Már azt sem tudja, milyen napja van és a rutinfeladatait sem tudná felsorolni? Sejtjük, hogy nem szándékosan teszi, de ettől függetlenül, ha az esetek 75% százalékában így van, kezdjen gyanakodni!
Teljesen mindegy ki a hívó vagy a hívott fél, a fő, hogy eldobhassuk magunktól azt a fontos határidős munkát, ami már az asztalunkon napol-hetel egy ideje. Azonban ha naponta többször is előfordul, különösebb indok nélkül, biztosra veheti, hogy a kiégés útjára lépett és nemsokára a határidők is égetővé válnak majd!
Ha korábban nem volt ilyen tünete túl sokszor, forduljon mindenképpen orvoshoz! A kivizsgálás eredménytelensége is valószínűsítheti, hogy nem szervi, hanem lelki problémával küzd.
Már csak halvány emlékképei vannak arról, mikor Ön volt a „hónap dolgozója”? Viccesen hangzik, tudjuk. Hol van a régi éne, aki valóban lelkes hévvel vetette bele magát korábban a munkába – anyagi és erkölcsi sikereket maga után vonzva? Valahol két iratkupac között elveszett, helyébe lépett az üresség.
Ennél a jelnél már valószínűsíthetően a főnökei is felkapják fejüket. Mindennel halad, de valahogy sosem ér a végükre? Talán képtelen megint a gyors döntések meghozatalára? Bizony elmerült a stressz keltette hullámokban.
Ha idáig eljutott, már biztosan túl van az előző jeleken. Biztonságérzetét növeli, ha minden le van írva, pontokba szedve, iktatva, táblázatokban összefoglalva, csilli-villi diagrammal kimutatva… Huh, valóban túl sok munkája van. A főnökei kérték meg rá, proaktív napjait éli vagy elkapta a gépszíj? Önnek kell a választ megtalálnia.
Fájdalmas lassúsággal telik élete, ráadásul hiába emeli fel szavát minden apró-cseprő bajra, kollégái nem veszik az adást? Hagyja a csípős megjegyzéseit a tarsolyában, helyette gondolja át a világgal vagy Önnel van a baj. Amennyiben úgy látja saját magával, elindult a helyes úton felfelé. Azonban, ha tényleg az ellenkezőjét gondolja, kérjen segítséget azonnal!
Közösségi embernek tartja magát, de nincs kedve azokkal az arcokkal beülni valahová, akiket egész álló nap lát. Mindig találhat valami kifogást, egy biztos: vagy az időbeosztását kell újraszervezni, vagy az egész életét, és leadnia a feladatokból. Ezek a programok, bármennyire is feleslegesnek tűnnek, igazi csapattá kovácsolják össze a munkahelyi gárdát.
Több panaszt, mint például a krónikus kimerültséget, megbélyegeztek már a munkaundurusz névvel. Ellenben ezeket komolyan kell venni, általában pszichoszomatikus eredetűek és a fent leírt komoly testi bajokhoz vezethetnek. Ráadásul az állandó stressz eleve legyengíti az immunrendszert, ezért is biztosak lehetünk benne, hogy nem szimulálással van dolgunk.
Nem a humorérzékét veszítette el! Egyszerűen úrrá lett Önön a tehetetlenség érzése, mely így nyilvánul meg. Innen már csak egy lépés, hogy teljesen elveszítse önbizalmát, megszokott emberi kapcsolatait.
Vetró Rita